Mielőtt elkezdek mindenféle okosságot posztolgatni - amiket egyébként kifejezetten kezdő (kényszer)vállalkozóknak szánok-, szeretném megmutatni, mi a különbség a hentes és a sebész közt.

  Miért? Mert manapság, amikor a Covid miatt számtalan kényszervállalkozó született, nagyon nem mindegy, kitől tanulnak. Mint ahogy az sem mindegy, ki műtsön meg, egy hentes vagy egy sebész? Mindkettő tudja, hol van a májad, de hát a végeredmény...

  Imádom az anyanyelvem. Gyönyörű. Sajnos azonban vannak modern dolgok, amikre egyszerűen nincsenek jó kifejezések magyarul. Ha például lenne külön szó a szélhámos, egymondatos coach-okra, nem született volna meg ez a poszt sem, de így muszáj rendet tenni a fejekben.

Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az élet mindent az útjára pakoljon.

  Az rock'n'roll... nagyszerű idézet, ne kelljen megneveznem, kitől. Semmi értelme, sőt, egy kétségbeesett, nulláról újrainduló ember az ilyeneknél veszélyesebb dolgokkal nem is találkozhatna - de hát mégis, tonnaszám jönnek az ilyen bullshitek.

  Ha ne adj' Isten, a pandémia miatt tényleg a semmiből kell felépítened Magad, s ehhez valóban a vállalkozás a legjobb út számodra, könyörgöm, ne ilyen mondatokat köpködő emberektől tanulj, még ha ismerős is a nevük! Tanulni kötelező - de felmérni, kitől tanulsz még fontosabb!

  Kezdjük az coach kifejezéssel... a coach segítő és fejlesztő. A személyes képességeket, meglévő erősségeket azonosítja és fejleszti, segítve ezzel a továbblendülést, az elakadások, problémák megoldását. Magyarul sokszor tanácsadóknak hívják őket, csak épp ez pont nem igaz - egy igazi coach nem ad közvetlenül tanácsot! Kérdéseivel, alkalmazott technikáival segíti hozzá az ügyfelét a válaszok megtalálásához.

  És ezzel mindkét problémát felfedtem.

  Egyik, hogy a magukat coach-oknak nevező emberek jelentős része sem végzettséggel nem rendelkezik, sem - és ez a nagyobb baj - annak sincs tudatában, hogy a coach nem ad tanácsot. Segít, fejleszt - de nem ad tanácsot.

  És ez az, amit az olyan egymondatos bölcselők, mint pl. az, akitől a fenti idézet van, beszennyeztek. Több tucat hentes vagdalkozik ilyen mondatokkal, miközben a sebészek csak a fejüket fogják, hogy egyáltalán ki hisz nekik?

  És ez az, amiért manapság Magyarországon a coach szó szitokszó, lassan aki ezt mondja magáról, kiröhögik. Még akkor is, ha sebész és nem hentes.

  Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ne tanulj egy coach-tól. Azt mondom, nagyon jól válaszd meg - szerencsére a jobbak az első konzultációt jelképes összegért merik bevállalni, kipróbálhatsz többet is - ki az, aki tényleg segít fejlődni, s ki az, aki "csak motivál". Egy motivációs idézettől nem tudod meg, számodra mik az első lépések a vállalkozás kezdetekor.

  Igen, tudom, van akinek fontos a motiválás is. De amikor ott állsz a család előtt, 0 Forinttal a zsebedben, munka nélkül, akkor annál motiválóbb dolog, mint hogy büszkék legyenek arra, hogy álltál fel, nem kell. Az elég muníciót ad; az időd azzal töltsd inkább, hogy egy valódi coach kihozza Belőled, mi lenne az ideális vállalkozás számodra; aztán pedig azt kérdezd meg egy szakértőtől, melyik vállalkozási forma felel meg egyáltalán Neked...

  Utána jönnek a trénerek. A tréner valamilyen tudásanyagot ad át, élményalapú módszerekkel. Tehát "tanár". Itt már szerencsére van egy szűrő - a meglévő tudásanyag - ami miatt az egymondatos bölcselők itt már nem rúgnak labdába. Na, tőlük érdemes tanulni - csak hát ha már a hentes - sebész példánál tartunk, akkor a trénerek a sebészek egyetemi professzorai. Tudják, amit kell, persze, csak épp iszonyú nehéz és drága eljutni hozzájuk; meg hát nincsenek napi praxisban.

  Ha úgy alakul, jó dolog, ha végzett trénertől tanulsz - de készülj fel, hogy néha olyan dolgot tanítanak, ami tegnap még működött, ma már nem biztos. És ezt nem lehet a szemükre hányni, mivel legtöbbször nagy, mamut cégekkel dolgoznak, ez egyfajta sajátosság, tisztelet a kivételnek. Viszont azt se hallgassuk el, hogy egy kezdő (kényszer)vállalkozó valószínűleg nem tud megfizetni egy igazi trénert, még ha meg is éri.

  Végül pedig jöjjenek a mentorok. A sebészek. Akik nemcsak a legfrissebb, leghasznosabb dolgokat tanítják, hanem utána "számon is kérik" megtanultad-e, segítenek alkalmazni stb. Tehát olyan coach, aki tréner is; és olyan tréner, aki coach is. Lesarkítva, persze, és ezért elnézést is kérek.

  Na, mindenkinek tőlük kellene tanulnia. Kezdőknek főleg. Csak hát az a baj, hogy kevés mentor van ma Magyarországon és nekik is kevés az idejük. Miért? Mert "praktizálnak", hogy mindig képben legyenek mindennel. Ha nem tennék, onnantól csak trénerek lennének.

  Engedjetek meg egy személyes példát, és ezzel le is tudom mind a bemutatkozó köröm, mind pedig azt, hogy mi lesz ennek a blognak a küldetése. 

  Jó pár éve éve vagyok az ország egyik, ha nem a legnagyobb állami, és az ország egyik, ha nem a (szektoron belül legalább is biztos a) legnagyobb magáncégénél, mondjuk úgy, menedzser. Folyamatszervező. Analizáló és végrehajtó (ahogy egy miniszterelnök-jelölt mondta rólam:

céltudatos és nyitott, a ,,miért nem fog sikerülni” hozzáállás helyett mindig a ,,hogyan tegyük sikeressé” gondolkodást képviseli. Analizál és cselekszik, aztán analizál és újra cselekszik, és így tovább. Vidám, optimista természete és szaktudása mindig inspiráló, de különösen hasznos tud lenni az éles, válságos helyzetekben, vagy ha a feladat egy komolyabb változtatás, egy szintugrás végrehajtása.

). Nem, nem önreklám, de jól esik, na :)

  És igen, a megszerzett tudást, tapasztalatot szívesen adtam tovább mindig is. Csak épp e mellett mennyi időm, ügyfelem volt szerinted? Kevés. Ahogy a legtöbb igazi, magyarországi mentornak is.

  Épp ezért 2019 nyarán elhatároztam, hogy blog formájában elkezdek segíteni a kezdő vállalkozóknak, már amennyire ez az egyoldalú kommunikációs csatorna engedi. Igen, nem írtam el, 2019 nyara, most meg 2021 tavasza van, tudom. Bocsi. Egyszerűen elhalt a lelkesedésem, időm sem volt rá - meg hát úgy döntöttem, megvalósítom mindhárom gyermekkori álmom, és bizony, van köztük olyan, ami még mindig folyamatban van, annyira nagy falat :) (Szó szerint, 3500 lóerő feletti :D )

  Aztán jött a Covid. Az első hullámban a "Hogy tetszik lenni?" önkéntes programba fektettem minden tudásom, hittem és hiszek is benne, hogy nagyon sokat segített ez az időseknek, akik hetekig nem láthatták a családjukat a vírus miatt. Aztán, mikor láttam, hány ember vesztette el az állását - főleg ősszel - és láttam, hány kényszer-vállalkozót szült a vírus, tudtam, itt a blog ideje.

  Így az elmúlt pár hónapban megírtam egy 48 hetes mentorprogramot, mely "kivonatát", azt a részét, amit bárki úgy is meg tud tanulni, hogy egyoldalú itt a kommunikáció, itt fogom publikálni hétről hétre. Mert hiszek abban, hogy az egymondatos bölcseletek helyett konkrét, azonnal hasznosítható tudással kell bombázni azokat, akik most az út szélén maradtak. Mert akkor onnantól csak rajtuk múlik, megcsinálják-e... :)